– Pakoljunk még rá súlyt? Ha már lúd, legyen kövér, nem?
– Nem! Legyen izmos és szálkás!
Új lábtológép. Lábnapunk harmadik állomása. Eddig elsétáltunk mellette, de most ránk kacsintott kacéran, mi pedig elcsábultunk. Ki is próbáltuk súly nélkül, hiszen Kata korábban 5 kilóval végezte az ismétléseket, én pedig 30 kg-val. Aztán a tárcsák ripszropsz felszadatak arra a gépre, meg se álltunk 60 kg-ig.
Egy vékony, magas lány libbent mellénk, és megkérdezte:
– Mennyi van még nektek, lányok?
– Hát, most 60 kg-nál tartunk, 70-ig még szeretnénk felmenni. Beszállsz? 🙂
– Persze, szívesen!
– Nem baj, hogyha 60 kg-tól megyünk? Te amúgy mennyivel szoktál?
– Hááát, én mér régóta járok ide (hangsúlyozom, a hölgy vasággyal együtt volt 50 kg – a szerk.), de én 120 kg-val szoktam. De higgyétek el, nektek is simán menne a 120 kg!
Egymásra pillantottunk Katával, sanda mosoly, és a 60 kilónyi tárcsához gyorsan pakoltunk még 20-at. És mivel egyikünk se matematikus, a szokásos 10 kilónkénti emelés máris megdőlt: a következő lépésben 80 kg-ról 100 kg-ra váltottunk. Abból is 10 ismétlés.
Kis mesénk tanulsága
Csajok, nem tudjátok még, hogy mire vagytok képesek! Motiváljátok egymást, hogy kiderüljön! Legyen egy profi edzőtök, aki látja bennetek a számotokra elképzelhetetlen lehetőségeket! Mert ott van az, még egy szar nap végén is. Mi már megcsináluk, és Te? 😉
Változz át Te is! 